Egy kutya élete

Fura szokásokat vett fel!!! Nem minden nap megy dolgozni! Ezt nem értem, mert akkor honnan tudjam, mikor van hétvége??? Mikor megyünk a szőlősbe???? A séták megvannak minden reggel, csak mindig más időpontban.  Pedig én szeretem a kiszámithatóságot. Tudom, hogy amikor a vécére megy, utána fürdőszoba következik, tehát már úgy fekszem le, hogy lássam, de ne legyek útban. Ha a konyhában van, akkor a nagyszobában lévő fekhelyre fekszem, mert akkor közelebb vagyok hozzá. Egyetlen pont van, ahol ütközni szoktunk reggel. A szoba ajtó.  Amikor reggel felkel, én is kelek vele. Elindul kifelé, én meg szorosan a nyomában. Azt viszont elfelejtem,  hogy az ajtóban felveszi a papucsát, így mindig nekiütközöm a lábszárának!!! Ilyenkor rám szól, hogy ne tolakodjak! Nem is tolakszom, csak ő állt meg! Tegnap előtt reggel séta közben baromi meglepetés ért.   Szépen sétáltam, egyszer csak szana meg szét csúszott az össze lábam! Mi a fene van??   Alig tudtam visszaállni, mert borzasztóan csúszott az út. Gazdi hangosan kinevetett!!! Aztán láttam, hogy az ő lába is elindul mindenfelé!!!  Na most röhögcsélj! Nem volt kedve. Valami iszonyatosan csúszott minden. Lerövidítettük a sétát a felére!  Nem is volt baj,  nem hiányzott, hogy kitörjem a lábacskámat. Egész nap idebent voltunk, csak kinéztünk néha,  hogy javult e a közlekedés, de estig nem. Másnap reggel viszont megint hóesés volt, na azon megtudunk állni. Megint rendes séta. Mind a ketten átáztunk, mire hazaértünk. Gazdi kirakta a kabátját száradni, engem meg alaposan megtörölt. Aztán elindult dolgozni, engem Gergőék küldtek később ki! Nem sok kedvem volt, de ha muszáj, akkor muszáj! Ma végre normális idő, semmi csúszás, semmi hóesés! Ráadásul megint itthon van velem, pedig tudom, hogy még nincs hétvége. Honnan?? Nem voltunk a szőlősben!