Egy kutya élete

Tegnap egész-nap bent pörgött. Nem győztem nézni, már elfáradtam belé, inkább lefeküdtem a helyemre. Aztán hallottam, hogy hozza a fényképezőgépet, gyorsan elé ültem, mert biztos engem akar fotózni! Azt mondta nem, de én csak nem mentem el előle. Ő meg inkább lefényképezett, csak hogy nehogy elessen bennem, a sötét szobában. Azt mondta remek kép lett, csak a szemem látszik zöldnek, a gyönyörűséges barna helyett. Ma reggel fura volt. Csörgött az ébresztője!!! Ezt már nem értettem, hisz csak egy napot volt itthon, és azt mondta kettőt lesz!!! Ami még meglepőbb volt, hogy nagyon, de nagyon korán volt még, ez még hét közben is korainak számít! Ami hab volt a tortán, hogy nem lekapcsolta, hanem rászólt hogy KUSSOLJ MÁR!!!! Egy idő után csak kikapcsolta, mert ez nem hallgat az szavára. Ő sem értette, hogy mi történt, csak nézte, állítgatta, aztán megpróbáltunk visszaaludni, nekem ment. Végre jött a harangszó, arra mindig felkelünk, ha hétvége van is. Indulunk sétálni. Hú hogy mennyit mentünk! Találkoztunk egy nagy kutyával, aki vidáman rohant felém. A gazdi nem akarta odaengedni hozzám. Tud valamit! Az ő gazdija, meg somolyogva mondta, NE FÉLJEN, EZ NEM BÁNT SENKIT!!!! Azt viszont nem tudta eddig, hogy én igen! Neki ugrottam volna, ha a gazdi nem figyel. Látni kellett volna a nagy monstrumot meg  a gazdiját, ahogy rögtön más irányba kezdtek el sétálni!  Azért mert kicsi vagyok, félhetnek tőlem. Most itthon. A gazdi rossz kedvű, azt mondja fáradt, fáj a feje, és nem aludta ki magát. Ráadásul megint jön nekem holmi túlórával, azt mondja, hogy a héten három napon is későn jön haza. Azt már tudom, hogy ez nekem nem fog tetszeni! Vacak élet, a kutyaélet!