Egy kutya élete

A hétvégén végre sikerült találkoznom a kedvenc gyönyörűséges Max kutyával. A gazdi nője, megint nem akarta közel engedni hozzánk, mert az én gazdim hófehérben volt! Ha most miatta nem jöhet hozzám a fiú, megharapok valakit!! Ez az én gazdimnak nem okoz gondot, ott a fehér doboz, majd az kimossa neki. Jót játszottam, illetve jó lett volna, ha elengednek minket. Persze nem tették meg, de én nagyon boldog voltam. Azóta is láttam egyik reggel, előttem ment felfelé, de sajna nem vett észre. Azóta is mindig benézek az utcájukba, hátha, de nem jön. Pedig várom! Ezen kívül semmi extra. Az iskoláztatás nem jött össze. Azt mondta a gazdi, hogy sokat kellene menni forgalmas út mellett, és azt velem nem kockáztatja meg. Aztán csinált kicsi cédulákat, azt bedobtuk mindenhova, ahol volt kutya. Az jó móka volt!! Ezek bent megőrültek tőlem, én meg kint szabadon mehettem, és jól körberöhöghettem őket!!! Azt mondta a gazdi, hogy nem voltunk sikeresek. Azt akarta, hogy kijöjjön ide az iskola, de ahhoz legalább még négy kutya kellett volna. Nem volt csak egy jelentkező, igaz, ő három kutyával jött volna, egyszerre. Ezt meg a suli nem akarta.  Pedig jó lett volna!