Egy kutya élete

Viszont nem jutok géphez. Gazdi sem, bár ez engem nem igazán vigasztal. Van amikor napokig nem is kapcsolja be itthon, azt mondja gépezik bent a munkahelyén hivatalosat eleget. Jó, és én???? Na mindegy, ez van. A séták jók, sőt most már egyre jobbak. Végre a gazdi olyan röviden fogja a pórázt, hogy nem érzem azt, hogy mehetek szabadon, ettől nem húzom, ő meg nem rángat vissza, és nem szid meg, hogy nem vagyok mozdony, ne vontassam! A séta végén a réten mehetek szabadon egy kicsit. Na akkor azért még akaratoskodom, hiába hív nem megyek vissza, csak ha már nekem van elegem a túrásból, vagy a futkosásból. Lassan megszokja, ma éppen talált egy követ oda szépen leült, és rendes gazdi módjára megvárt!! Mondom én hogy nevelhető. Tegnap viszont majdnem katasztrófa volt! Szépen túrtam, rendesen jó mélyre, már derékig a lukban voltam, amikor hallottam, hogy a gazdi szól. Erre mindig megcsóválom a farkam, hogy tudja, hogy hallom, csak éppen nem érek rá vele foglalkozni. Maradjon el egy kicsit egyedül is!!! Aztán még egyszer szólt, de igen kétségbe esett hangon, erre azért kihúztam magam a földből, hát mit látok, két hatalmas fehér kutya rohan felém. Ezek nem ismerik a törvényeket?? Alvó, evő, vadászó ebet nem zavarunk!!!! Na nekem sem kelet több, jól szembefordultam velük, és elzavartam őket! Elfutottak szégyen szemre jó messzire, rettentő büszke voltam magamra, és még utána sikeresen találtam, és ettem pockot is. Ma reggel meg a gazdi okozott földrengést. Itthon körbe járta az udvart, hogy hol hagytam el a székletem, /mindig ezt teszi, ha útközben nem végzem el a dolgom/ ahogy jött lefelé a rézsűn, megcsúszott a papucsa, jó alaposan fenékre esett. Ő is nevetett saját magán, én is vigyorogtam magam módján, de azért odamentem, és adtam neki két képen nyalást, csak hogy vigasztaljam. Viszont amikor megláttam, hogy hátul csupa piros folt volt a nadrágja, meg a fehér felsője, akkor nevettem csak igazán. Remekül nézet ki. A múltkórjában Eszti ijedt meg, hogy véres a hasam, mert nekem is piros csíkok voltak rajta a meggytől. A gazdi vigasztalta, hogy nyugi az csak folt. Most több nem jut hirtelen eszembe, majd ha lefekszem, tuti beugrik egy két történés, megpróbálom nem elfelejteni a legközelebbi íráslehetőségemig.