Egy kutya élete

Valahogy egyre kevésbé szeretem. Pedig nem bánt, csak betart nekem. Már készültünk sétálni, nem mondta de én tudom, hogy mikor van az ideje, és a gazdi is ment a mellékbe, akkor nemsokára öltözés, és indulás. Jött Gergő valamit akart anyujától. Tegye rendbe a lábát! Megnéztem nem volt azzal semmi baj. Meg egyébként is séta idő van!!!! De hiába úgy látom ő az első! Hoztak be vizet, meg szerszámokat, és a gazdi össze-vissza faragta a lábát!!!!!Nekem meg várnom kellett. Néztem a gazdira nagy esdeklő szemekkel, hogy vegye már észre, hogy nekünk mennünk kell, de nem reagált rám!!! Gergőre meg szemrehányóan, mert ő az oka mindennek. Ö legalább észrevette, és szóvá tette!! Nem tetszett neki! Nem is akartam, hogy tetsszen! Nekem sem tetszik, hogy miatta várakozok! Végre befejezték, és sétáltunk. Most is a szokott időt, de más útvonalon. Azt mondta a gazdi, hogy nincs kedve elsüllyedni nyakig a sárban. Mindegy is, mert volt árok, volt rohangászás, voltak jutalomfalatok, mi kéne még??? Itthon  még egy kis labdázás. De most csaltam, csak rohangásztam a csontommal, nem adtam oda. A gazdi meg kergetett! Jó volt!