Egy kutya élete

Most éppen egy nádszálat talált, és azzal irányít!!! Az orrom elé teszi, vagy ha valamire ugatok, akkor megérinti vele a nyakam, vagy a popom. Sosem ütött rám, de azért tartok a bottól, vannak emlékeim. Nem is sírok már a séta alatt, na jó, néha. De amikor pont az orrom előtt ugrik ki az árokból egy macska, és nem mehetek utána!!! Szerintem jogos a bőgés. A másik, hogy nagyon figyel hogy ne kapjak be mindenféle szart! Ezt szó szerint kell ám érteni. Mert nekem a véremben van a vadászat, ezért az ellenség szagát magamhoz kell vennem! Ha másképp nem akkor szájon át! Örüljön hogy nem fetrengek bele! Persze nem hagyná, mert figyel. Bármiben is töröm a fejem, már is megfogja a pórázt szorosra. Néha azt hiszem, hogy a fejemben turkál, mert én még csak gondolok rá, de ő már fujjol is. Na ezt is jól megtanulta ám! Egyébként szép az élet ám mifelénk. Végre jó idő is van. Igaz reggelente vagy lobognak a füleim a széltől, vagy befagy a hátsóm, de estére meg melegünk van. Éjszaka meg bent, takaró alatt kibírom. Ma reggel meg szép napsütéses meleg volt, jól esett, nem is akarok bent maradni, megyek ki napozni.