Egy kutya élete

Nagyon nem amikor más a hangulat, amikor látom a készülődést, és nem rólam szól.  Mert azt már felismerem, meg akkor nincs is ennyi fiók nyitogatás, ajtó csukogatás, ruhák kirakása. A hozzám való ruha ott van a sarokban, csak előkapja, és felveszi. Ez most nem ilyen készülődés volt, valami más, elmenetel lesz a vége!  Vajon én is megyek??? Nem vitt el, de ő elment. Elköszönt, mondta, hogy legyek rendes jó-kislány, és majd visszajön. Az akartam lenni, de a kis-gazdi nem hagyta. Akartam őrizni az ágyat, de lezavart. A fene sem érti ezt, csak melegen akartam neki tartani! Nagyon sokára jött haza, és nem volt jó a kedve, főleg amikor megtudta, hogy felmentem az ágyra! Azért kijött játszott velem. Jót vitatkoztunk. Visszavittem a játékot, de nem kaptam falatot érte!!!! Szerinte azért, hogy odébb tettem le. Jó hogy ne a kezébe adjam mindjárt, menjen egy kicsit érte ő is. Amikor kiderült, hogy nincs jutalom, beugattam neki! Nem érti, vagy csak nem akarja???? Erre sem adott kaját! Dühös lettem, felkaptam a sárga csontit, jól megráztam, sőt meg is rágtam!!!! A végén már nagyon hangosan kiabáltam vele, hogy értse, de nem használt, sőt befogta a számat! Csak néztem kukán, hogy ez milyen dolog??? Eltette a falatokat, és nem adott, akkor nem játszom! A séta viszont remek volt. Megint futhattam egy jó nagyot. Bosszúból az elején a főút felé futottam, csak hogy kitörje a frász!!!! Sikerült, elég rémülten kiabált utánam, de mire odaértem volna, már én is elfáradtam, mert messze volt! Visszafordultam, szépen mellé mentem. Hálából rám csatolta a madzagot! Elég igazságtalan dolog szerintem. Azt mondta, hogy várhatom megint egy darabig, hogy elengedjen! Várom is!