Tényleg az.
A nagyfiú azt mondta forduljak az onbucmanhoz!!! Nem tudom ki az az onbuci, de azt tudom, hogy ilyet nem lehet egy kutyával csinálni!!!! Rám adta a szájzárat!!!!! Nem is értem. Minek ez nekem, nem utazunk sehova, /akkor sem szívesen viselem,/ na de egy szimpla séta közben is!!!! Ez nem igazság. Azt látni kellett volna, hogy jöttem le az utcában!! Az oldalamon csúszva, hátha letudom szedni. Nem sikerült, és még ki is nevetett. A többi kollégáról meg ne is beszéljek. Mind azon mulatott, hogy velem mit csinált. Nem volt kedvem még az árokban sem mászkálni!!!!! Amikor átértünk a műúton, akkor végre leszedte. Megállapította, hogy sikerült jó alaposan összekoszolnom. Naná!!! Utána már ment minden a megszokott módon. a szokásos helyen megint elengedett. Na most jól bosszút állok! Nagyon elrohantam. Fel egészen magasra. Kiabált utánam, de nem hallottam meg, pedig most még a félelmetes Fruzsina is elhangzott!!!!! Akkor sem. Ha te így, akkor én is. Nagyon, nagyon messze futottam, már hallottam a hangján hogy baj van, mert más lett. Juszt se mentem vissza, hiába kiabált. Aztán ezen jól szórakozva körbenéztem és most én ijedtem meg. Nem látom, nem tudom hol van, és ha elment, és engem itt hagyott????? Nagyon gyorsan visszaindultam azon az úton, ahol jöttem. Szerintem még a vizes fű is porzott alattam. Ott állt, ahol hagytam, és megőrült nekem. Bevallom én is neki, szépen leültem, és hagytam hogy felcsatolja a pórázt, még jutalom falatot sem kértem. Nem is szidott nagyon össze, látta hogy én is reszketek a félelemtől. Rendkívül jó kutya lettem hazáig, illetve addig amíg megint rám nem rakta a szájzárat. Azt megint jól beletöröltem mindenbe, köbe, avarkupacba, faágba, betonba, sárba, hátha lejön, de nem. Ilyen csendben régen jöttem haza, csak a többi kutya nevetése volt hangos. Itthon kint hagyott, de csak addig amíg megcsinálta a fürdővizem, aztán behozott ölben, megfürdetett, és az előmelegített törölközővel jól megtörölt. Nem mondom neki, de jól esik ám, ha véletlenül egy lábacskám kint marad, azt is gyorsan beledugom a vízbe. Utána megkaptam a reggelim, azt mondta feküdjek le, betakart, és elindult a gép felé.
Csak nem hagyhatom, hogy ő írja meg az élményeimet!!! Utána jöttem. A takaró meg szépen úszott utánam. Azt mondta királylány vagyok!!!!! Ezt eddig nem tudta?????
Állatkínzás!!!!!
2012.04.16. 08:43 Krisz tigris
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kutyavagyokdeegyeniseg.blog.hu/api/trackback/id/tr724452756
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.