Egy kutya élete

Már aludtam, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki jön.
A jó-szagú jött, meg a kis-gazdi!!!!!
A jó-szagúnak sok sok puszit adtam.
Gergő meg fáradt volt, most nem szólt érte.
Na meg ő is kapott, meg felálltam két lábra, hogy udvaroljak neki.
A gazdi mesélte, hogy mik történtek a héten velem, én meg odaültem a lába mellé,
hogy figyeljek, nehogy kihagyjon valamit.
Sokáig beszélgettek, én meg mentem volna aludni, mert fáradt voltam,
meg már késő is volt, de mindig kihívtak.
Kimentem, had örüljenek!
Aztán végre felmentek aludni, mi is lefekhettünk.
Reggel megint korán felkelt a gazdi.
Kezdem kiismerni a szokásait.
Felkel sötétben, nem kapcsolja fel a világítót, hogy engem ne zavarjon.
Persze úgyis ébren vagyok, mert figyelem minden rezdülését!
De az jól esik, hogy nem akar zavarni.
Aztán kimegy a konyhába, zörgőbe berakja a fekete löttyöt, amíg az nem csilingel,
elmegy abba a helyiségbe, ahol még sosem voltam.
Annak mindig csukva van az ajtaja, akár bent vannak, akár kint.
Utána veszi a nagykabátot, meg a rossza-szagú füstölgőt, a fekete löttyit,               és elindul kifelé.
Ilyenkor jövők már én is.
Mert ugye ki kell kísérnem, hogy vigyázzak rá.
Fent marad a lépcső tetején, fűstől, én meg lemegyek járőrözök egy kicsit.
Körbejárom a birtokom, hogy megnézzem mi is történt az éjszaka?
Általában semmi.
Néha érzem, hogy macska járt itt, az izgat, de sosem találom meg.
Felmegyek a lépcsőre, leülök a gazdi mellé, és megvárom amíg befejezi a dolgait.
Közben beszél hozzám.
Ma megállapította, hogy megint esett, később megyünk sétálni, hogy felszáradjon addig.
Remélem ez azt jelenti, hogy mászkálhatok árokban????
Utána ő bejön, nekem meg szól, hogy marad!
Ezt már tudom nélküle is.
Tapasztaltam, hogy bemegy leteszi a maradék löttyit, és visszajön,                   hogy megtörölje a lábam.
Bent, ő bekapcsolja a gépet, én megyek a párnámra, pihenek.
Amíg bemelegszik a gép, az előszobai villany mellet beágyaz,                                aztán leülünk a gép elé.
Ilyenkor vitázunk egy sort, hogy ki is írjon előbb.
Általában ő válaszol előbb a levelekre, aztán jöhetek én.
Ha befejeztem, megyek vissza a szobámba, és alszom,                                                   nem zavar legalább, amíg itt ül!