Egy kutya élete

Megbocsájtottam.
Jóvá tette a reggeli malőrt.
Bár közben csinált más rosszat ám.
Nagyon béna tud lenni.
Délután dobálta a játékaimat.
A kedvenc égszínűt, amit még Kati gazditól kaptam, átdobta a szomszédba!!!!
Nem is tudom minek dobja olyan magasra?
Igaz nagyot tudok ám ugrani, de ekkorát mégsem.
Szomorúan néztem.
Elintézte, hogy a szomszéd visszaadta, akkor nincs harag,                                          de most nem viszem oda neki!
Az esti séta viszont remek volt!
Amikor leindultunk az egyik pattogót a zsebébe rakta.
Jó sok árkos helyre mentünk, amit én imádok.
Voltak nézetkülönbségeink, de kezdek dolgokat érteni.
Amikor azt mondja, hogy átmegyünk az úton, akkor mindig rövidre fog.
Ezt nehezen viselem, de látom, hogy csak vigyázni akar rám,                                  és utána mindig szabadon mehetek.
A kutyák!!!
Az még nehezen megy, hogy ne ugassak.
Főleg most az egyik helyen három pocok méretű kutya ugatott rám.
Nanehogymá ne válaszoljak nekik.
Csak jól megakartam őket ijeszteni!
Persze nekimegyek én kerítésen kívülről nagy kutyának is, nem félek.
Ezt viszont nem szereti.
Elértünk ahhoz a helyhez, ahol tegnap is elengedett.
Ma is így tett, és eldobta nekem a labdát!!!!
Rohangásztam utána, ha nem sikerült elsőre elkapni, jól megmorogtam.
Voltak falatok is ám, csak még nem értem, hogy ez hogy müködik.
Eldobja, utána megyek, elkapom.
Leülök rágom, nincs falat.
Visszaindulok, de aztán kiejtem a számból, mert valami mást látok,                          akkor sincs falat.
Ha visszamegyek hozzá labda nélkül, és szépen leülök elé, akkor sincs falat.
Rákezdi, hogy hol a labda, keresd.
Megkeresem.
Vagy visszaviszem, vagy nem.
Ha viszont visszaviszem, és leteszem elé, szépen leülök,                                           akkor van dicséret, van falat.
Na ezt még át kell gondolnom!!!
Jól elfáradtam, és szomjas is lettem.
Azt mondta, hogy lassan kell vizet vinni a sétához is, azt jól teszi.
Megkaptam a vacsimat.
Megint volt benne finom ropogós, meg husi, zöldségekkel.
Amit nem ért valamiért, hogy nekem az első a husi, azt kiveszem a tálból.
Utána jön a ropogós, azt nem tudom kivenni, de ahhoz hogy                            hozzáférjek ki kell szednem a levelet.
Utána jönnek a levek, meg a zöldségek, kivéve a sárgarépát.
Nem ízlik.
Ezen kiakad, mindig mondja, hogy tessék megenni, sok benne a vitamin.
Ma nem ettem meg.
Megkérdezte, hogy hozzon nekem Szlovák répát?????
Nem, egyáltalán nem kell répa!!!!
Amikor befejeztem, azt mondta, hogy úgy eszem mint egy kis-disznó!
Azt nem tudom hogy eszik, én viszont válogatósan.
Mert megtehetem, nem éhezem.
Felmosott utánam, és megszidott, hogy miért nem szőnyegen eszem?
Azért mert szöszös lesz a kaja, és azt nem szeretem.
Viszont a kövön nem ragad rá semmi, azért mossa fel!
Megyek mert elfáradtam, és tele a pocim is,                                                   ilyenkor feküdni kell egy rendes kutyának!