Egy kutya élete

Tegnap nem akartam menni sétálni, nem volt kedvem már az este.
Gazdi meg azt hitte, hogy még megyünk, és majd utána ad vacsit.                           Az lett amit én akartam, kaptam kajcsit, nem mentünk sehova.                                   Ma reggel csepegő esőben indultunk el, de hamar elállt.
Csodás helyre mentünk, tele volt frissen túrt árokkal, ugratókkal, csövekkel.
Azt mormogta a gazdi, hogy épít nekem itthonra egy akadálypályát, aztán kúszhatok, ugrálhatok. Nem tudom milyen az, de remélem lesz benne sok mély árok, mert azt nagyon szeretem!   Sokat mentünk, aránylag szabadon.
Kezdek rájönni, hogy kevesebb a megállás, ha csak az egyik oldalon közlekedem.
Azért a sok idegen szagra elfelejtem, hogy nem szereti ha húzók!                     Persze ez sem mindig van ám így!
Most egy jó mély árok aljára raktam a csomagom, végre ő is jöjjön le velem.
Lejött, morogva de lejött.
Rendes vagyok, mert visszafelé segítettem neki, húztam.                             Naná, hogy most nem zavarta!!!!                                                                 Sokat mentünk, és mégis kilukadtunk a köves kertnél.                                     Most sem mászkálhattam a kövekre, sőt most még ki is kötött egy kereszthez.     A zsebéből elővett egy nagy ollót, és kertészkedni kezdett.                             Hogy ennek mik nincsenek a zsebében? Nem volt nagy kert, hamar végzett,          bár nekem nyüszögnöm kellett, nem tetszett ez a rendszer.Irány hazafelé, megint láttam azt fura pomádésra nyírt kutyát, most sem vettem róla tudomást. Szégyene a világnak. Elértünk oda ahol a múltkor is elengedett, most is megtette, sőt most még tovább is rohangászhattam.
Nagyon jó volt. Sajnos aztán megláttam egy kutyát, és muszáj volt jól megugatnom.
Erre pórázra tett. Megint egy új tanulság, ha szabad vagyok fogjam be.
Egyébként egyre ritkábban ugatok, ezt mondta ő is!                                                  Ami tetszik, hogy nem kiabál, még ha hív sem, füttyöget nekem, ha nem akarom meghallani, akkor mondja csak a nevem! Közben meg beszél hozzám végig.
A felét sem értem, de nem zavarja. Nem tudja, hogy kevés szó amit ismerek, nekem inkább a hangsúly számít???
Sebaj, ezt még megbocsájtom neki. Hazaértünk, az előttünk lévő házból kijött    egy öreg férfi ember, és beszólt gazdimnak:
Csináljon kertes lakást, akkor nem kell kutyát sétáltatni, két órán keresztül.   Gazdi mondta neki, hogy ennyi mozgás jól esik mind a kettőnknek.Szerintem is, sőt ha az ürge látná hogy mennyi növény van idebent, tudná hogy ez egy kertes-lakás ám!  Valamit még szólt, gazdim csak a foga között morogta,         hogy ez sem lesz már normális. Vigyorgott a hangja közben.                                  Mire hazaértünk megint eleredt az eső, pont jókor.
Gazdimnak nem tetszik mert ki akart menni hátra a kertbe, hogy dolga van.         Ő bement, engem kint hagyott. Aztán jött nemsokára értem, és ölbe vett!
Fene jó dolgom van ám!
Hittem, amíg ki nem derült, hogy megint fürdés lett belőle!
Ez nem normális dolog szerintem.
Nem fél, hogy tönkremegy a szép fényes bundám????
Azt mondta, hogy sok idegen rossz szagot szedtem össze, és azt ki kell mosni, meg ez kutya sampon, nem fog ártani! Akkor sem normális dolog, a szagokat direkt gyűjtőm be, ez a dolgom, és tudok egyedül is mosakodni!Jól megtörült, ezért megbocsájtok neki.
Aztán megkaptam a reggeli kajcsimat. Át akart verni.                                  Tegnap a májkrémbe tette a gyógyszerem, benyeltem.                                              Ma a túróba akarta, de megtaláltam.
Szépen megettem a túrót, a bogyó meg ott van a tálban, egye meg ő!
Kétszer nem verhetnek át.                                                                            Tegnap megmutattam, hogy van amitől én is tartok.
Nem, nem félek, csak nem szeretem.
Kint voltam de hallottam bentről a porszívó hangját közelíteni.
A teraszra is kihozta, én meg menekülőre fogtam a dolgot.
Ismerem, tudom hogy ez betud kapni, jobb az óvatosság.                                  Jól kinevetett megint, hogy a fűnyírótól, meg a szegélynyírótól nem félek,                  ettől meg igen???
Ezt ismerem, a többit nem. Egyébként sem félek, csak tiszteletben tartom, na!