Egy kutya élete

Az hogy a gazdim nem normális sejtetem, de hogy futó bolond is legyen, na ez meglepi volt!!! Képzeljétek el, amikor a gyógyszert letolja a torkomon, előtte szól, hogy ÁÁÁÁÁÁÁ!!! Mit képzel önként kinyitom a számat??? Hülye azért nem vagyok. Persze ő a nagyobb, és szépen kinyitja, majd betolja a torkomra, hogy kénytelen legyek lenyelni! Milyen dolog ez kérem??? A másik. Amikor elmegy, integet nekem, és utána még néz rám szomorúan. Mire vár, hogy visszaintsek??? Az én praclim nem arra van gyártva! Mindezeket ma megfejelte. Hazaér, a szokásos simogatás, poci vakarás helyett, beront a házba, mint  a szélvész. Utána mentem megnézni, hogy mi a baja, na meg hogy észrevegye, hogy engem elfelejtett kényeztetni! A tornádó hozzá képest kutya füle volt. Rúgta le a cipőt, közben ment a spejzba, hozta a juti falatomat, majd papucsot, pórázt a kézbe, és már rohant is kifelé. Velem közben mit sem törődve!!!! Attól féltem hogy a papucsot akarja majd rám adni! Végre a kapuban megállt, papucs rá, rám a póráz, és indulás sétálni. Ezzel semmi gond, sétára bármikor hajlandó vagyok. Kiderült, hogy a dokihoz siettünk! Erre nem voltam felkészülve. Felrakott az asztalra, hogy az milyen hideg volt!!! Naná hogy nem tettem rá a fenekem, még felfázik a selyhajom, és köhögni fog! Sétálgattam szépen, amíg a doki nem kezdett melegen érdeklődni a gömbölyű hátsóm iránt. Valamit beledugott!  Erre rögtön leakartam ülni, most bezzeg nem hagyták! A fene sem érti őket. Na végre kihúzta a fenekemből azt a valamit. Megnézte a nyakam, a fogaim, gerincem lapogatta. Azt mondta rendben vagyok, szép a szőröm, egészséges vagyok. Kaptam két bogyót, illetve a gazdi, hogy adja be nekem, valami giliszta hajtó! Majd csak jövő januárban akar látni, akkor kapok majd szurit, meg megint bogyót! Addig éljek békében egészségben. Nem volt olyan mint a régi doki, nem kényeztettet, ez csak vizsgált, megállapított dolgokat, és mehettem. Nem lesz szerelem köztünk, pedig még pacsit is adtam neki, önként és dalolva. /Persze mielőtt e fenekembe matatott volna!/
Hazafelé megismerkedtem egy drótszőrű tacsival. Sajna őt nem hozták ki sétálni! Kerítésen keresztül barátkoztunk. Nagyon kis szimpatikus legényke volt! Remélem látom majd még!!!!!