Egy kutya élete

Sötét volt, nem volt kedvem kibújni a takaró alól, és még hűvös is. A gazdi megfürdött, öltözött, és vette a pórázt, akkor indulni kell!!! Nagyon sok szagot találtam, nem mindegyiket hagyta, hogy végig kutassam. Nem tudom miért olyan türelmetlen??? Esik az eső, na és, rám is esik! Hosszú perceket áll egy helyben, mert én körbe körbe szimatolok?? Én mennyit várok rá, amikor itthon hagy engem???? Hazaértünk, de valami nem stimmel, nem hívott be, akkor mikor kapok reggelit???? Egyszer csak megjelent megint pórázzal meg a két fülessel. Akkor bolt!!! Ilyen sem volt még. Az utca felénél jártunk amikor hallottam, hogy valaki kiabál nekem: Fluzsi!!!! A gazdi is állt már. Jött a szomszéd kisemberke. Olyan sokat fecsegett, meg időnként megsimogatott. Hagytam, had örüljön. Kitalálta hogy majd  ő sétáltat engem! Mit képzel ez magáról, még picike, és egyébként is van nekem gazdim! Nem adott oda, de a másik kezével megfogta a kisember kezét, így sétáltunk. Vigyáztam rájuk, csak egyszer rántottam egy nagyobbat, mert muszáj volt, persze gazdim nem tudom elrántani, van benne anyag! Aztán félúton elválltuk, nekem megint bolt előtt kikötés, de ez nem az a bolt volt, ahol már voltam, másik, máshol. Nem volt sokáig, szerintem nem szeret vásárolni, vagy csak miattam siet! Végre hazaértünk, kaptam reggelit, és most kedvem sincs kimenni, borús, esős, nem szeretem idő van!