Egy kutya élete

Micsoda világ ez kérem???? Azért persze remek napok vannak mögöttem.             Nem is tudom hol kezdjem el??? Gazdi mindennap ment a héten, engem meg itt hagyott! Az, hogy előtte elvitt sétálni, nem ok arra, hogy ő egész nap távol legyen. Az esti séták viszont együtt történtek. Voltak benne jók, és nem annyira jók is.         Az egyik este nekünk rontott egy hatalmas fenevad! A gazdi maga mögé rántott, és állandóan úgy fordult, hogy ne férjek hozzá a kutyához. Pedig széttéptem volna!!!!! Ö fordult szembe vele, és ordított rá, hogy takarodjon valahova. Nem tudja, hogy én azért vagyok hogy megvédjem??? Ha mögötte vagyok, akkor ezt nem tudom teljesíteni. A dög elment, nekem meg még sokáig felállt a szőr a nyakamon. Hazafelé mindig valami illatos bokorról szed, és hozza haza, nekem meg addig várnom kell! Most ne mond, hogy ő is megvár engem, amikor végzem a dolgom, vagy éppen nagyon szagolok valamit. Neki ez a dolga! Ami még meglepi volt a számomra, hogy kaptam egy saját házat!!!! Egyik reggel gazdi kivitte a takarómat, és beletette, majd közölte, hogy az enyém a ház! Persze hogy bementem, ott volt a takaróm. Nem új, de nincs is agyon használva. Egyetlen baja van, hogy nem bent van a nagy házban!!! Pedig mennyivel jobb lenne!!!! Hiába célozgatok rá, nem veszik a lapot. Azt mondták télire kapok rá ajtót. Nem biztos, hogy ez jó nekem, mert azok általában akadályoznak a közlekedésben. Most viszont ha már nagyon melegem van a napom, és zavar a verebek zaja a bokrok alatt, akkor szépen behúzódom, és ott jó hüsi van. Gazdi csinált fényképeket, azt mondta berakta az albumomba. Nem találom!  A nagy fiú azt mondta, hogy fogytam amióta itt vagyok! Nem értem, kapok enni eleget pedig, majdnem mindent meg is eszem. Jó tegnap azt a virágos alakú, fehér valamit ott hagytam, de nem volt finom. Egyébként is az kis plusz a hátsomon, meg a hátamon, most izommá alakult át!!! A héten a kisebbik fiú alakított valamit, de olyan porral, zajjal, hogy önként mentem be a saját házamba, ott nem ért a por, nem hallottam a zajokat. De hogy mi volt a lakásban??? Tegnap volt a kiporolási nap!! Az sem semmi ám! Még a halról is leszedi a vizet! Vártam hogy végre kijöjjön, és játszhassak vele, de nem jött ki az ostoba. Végre rend lett, és én közben belopóztam és megnéztem a legkisebb helyiséget, mert nyitva volt az ajtaja! Majdnem akkora az én házam is, mint az! Persze megint lebuktam, pedig nem látta hogy bementem, de állítólag ott maradt száradás után a csúszás nyomom! Vizes volt, megcsúsztam, mit csináljak? Mindig elárul valami! Voltunk egyik este az ostoba rokonnál! Ez a nagy fiúék kutyája! Az tényleg ostoba! Ő bent volt e kertben, én meg kint. Azt mondták jó lenne ha összehaverkodnánk, mert hogy rokonok vagyunk. Ő az unoka, én meg a lánya vagyok a gazdinak. Akkor én vagyok az első!!! Ezzel nem lehet ismerkedni. Majdnem belekapott a gazdi kezébe, annyira acsarkodott. Én kulturáltan hátat fordítottam neki, hogy ne is lássam. Nem erőltették tovább a barátságot, mentünk tovább. Aztán leraktam a csomagom. Gazdi szerint akkora kábelt fektetek, mint egy Bernáthegyi!              Nem tudom mi az a kábel, meg a fektetés, de ha ennyi jön ki belőlem,                  akkor ennyit is ettem, azt meg ő adja! Tegnap a nagy suvickolás után a frászt hozta rám. Megint fürdés, sőt haj mosás, /az a fején a szőr!/ öltözés, olyanba amit még nem is láttam rajta. De vette a pórázt, hámot, szatyrot, és induljunk. Normális, ebben a melegben????? Ha menni kell, akkor menjünk. Megint buszmegálló, már nem okoz gondot a várakozás sem. Igaz közben kapok, nassit, meg inni is. Bizony külön kis tálkám van erre! Aztán fel a száj zárat, és menés a buszra. Nem volt ülő helyünk! Pedig én a gazdi ölében ülve szeretek utazni. Mindegy leültem a földre. Aztán egy fiatal fiú felállt, és az ostoba majdnem rálépett a farkamra!!!! A gazdi lökte félre, hogy nehogy összetaposson! Azt mondta, hogy táskának  nézett! ENGEM TÁSKÁNAK!!!!! Azt összeszokták taposni? Lett ülő hely, és végre felülhettem a gazdi ölébe, ahonnan jól kilátok. Megint sokat mentünk, sok helyen megállt a busz, de mi csak a végén szálltunk le. Ott megint kaptam inni, meg egy kicsit sétálhattam. Aztán felszálltunk arra a hosszú sárgára, azt szeretem. Csendes, volt ülő hely, nem ráz, és jó hűs van rajta. Erről is le kellett szállni sajnos. Innen indult a séta. Nem semmi volt! Lekoptak a lábaim. Ami tetszett a gazdinak, hogy a kerítések tetején mászkáltam. Azt mondta, hogy a nagyobbik fia szerette ezt játszani amikor kicsi volt. Aztán találkoztunk a gazdi másik barát nőjével. Ő is kutyás, bár nem hozta, mert hogy azzal nem lehet utazni. Biztos nem olyan okos mint én! Megkedveltem őt is. Viszont a frászt hozták rám. Szépen elindultunk végre, amikor egyszer csak a gazdi átadta a pórázt Grétinek, és elment. Mondta, hogy visszajön, de én nagy féltem, és bizony sírtam is. Mostanában ez túl sokszor történt meg velem! Átadás, eltűnés, új gazdi, és mire megszeretem, megint tovább adás! Egyszer csak megláttam hogy jön vissza, olyan boldog lettem, hogy szó szerint a nyakába ugrottam. Ezt sosem engedi meg, de most hagyta! Igaz, már egyébként is csupa kosz volt a ruhája! Aztán elköszöntünk Grétitől, és megint jó nagy séta vissza a sárgához. Nem értem, jön egy, megáll, kinyitja az ajtót, és nem enged beszállni! Kettő is elment így! Valami olyasmit mond, hogy másik irány! Végre jött egy amire felmehettem, és rengetegen voltak rajta! Aztán lett ülő helyünk is, persze megint a gazdi ölébe.      A mi buszunknál, már lefeküdtem, úgy vártam. Jól ki is pihentem magam, mert aztán a buszon pörögtem ezerrel. Nagyon sokan mosolyogtak rajtam, mert kíváncsi voltam mindenre, ezért ahova csak hagyták felmásztam, kinéztem.    Végre itthon, annyira örültem, hogy nem megint továbbadtak, hogy boldog piruetteket, meg csúszkálást rendeztem a fűben! Kaptam vacsit, utána felborultam, iszonyat fáradt voltam! Most viszont jó az idő kint, megyek napozni, kell a vitamin!