Egy kutya élete

Megint nem jól indult. Már az utca felénél jártunk, amikor egyszer csak visszaindult. Nem akartam menni, én még nem sétáltam eleget, na meg még bennem van a csomag is! Bementünk, felvette a labdát, és újra elindultunk. Ezek szerint lesz játék!  Megint találkoztunk okos kétlábúval, aki megkérdezte, hogy mekkora leszek????  Nem látja, hogy én már nagylány vagyok???? Ostoba.             A gazdi szerint nem voltam túl jó, mert sokat akartam másfelé menni!                   Nem tudom miért nem érti, hogy ott jobb szagok vannak??? Aztán elértünk a térre, eldobta a labdát, egyszer kétszer visszavittem, de aztán találtam érdekesebb szagokat. Elindultam egészen más irányba, mint a gazdi. Ez nem tetszett neki. Rám szólt, ahogy nagyon ritkán teszi, erősen Fruzsina voltam. Ezt eddig csak kétszer mondta, de olyan hangom, hogy rögtön értettem, hogy baj van. Sok mindent megértek ám. Amikor hellózik, akkor tudom hogy visszafelé kell valamit kikerülnöm, mert különben felcsavarodok, ő nem jön ám körbe. Amikor felállok két lábra, hogy belessek egy kerítésen, akkor kiváncsifáncsinak hív. Ha azt mondja, hogy átmegyünk az úton, akkor tudom, hogy most rövid póráz lesz, és nem rohanhatok. Hív Fruzsinak, ezt használja a legtöbbször. Amikor megállok  és menne tovább akkor szól, hogy gyere kislány, gyere, és én megyek. Néha kis-disznó vagyok, ez evés után van, vagyok ördöglány is, ezt még nem tudom hogy mi, de nincs harag a hangjában, akkor rossz nem lehet. Tanulok sok mindent. Legfőképpen azt, hogy meddig mehetek el??? Tesztelem, de erősebb nálam, és meggyőz, ha akarom ha nem.