Egy kutya élete

Nem volt jó séta.
Annyira örültem pedig, mert arra indultunk el, ahol tegnap jó mély,                          frissen ásott árok volt.
Aztán valamiért a gazdi nem engedett be.
Valami olyasmit mondott, hogy már átázott a cipője, és fázik a lába.
Nem értem.
Nekem négy lábam van, és nem rakok rá mindenféle holmikat, mint ő!
Egyébként is egy rendes kutya gazdinak miért nincs egy jó masszív,                            nem átázós cipője????
Azt mondta, hogy ne haragudjak, de majd ha lesz pénze, vesz, most nincs rá.
Igenis haragudtam, és ezt ki is mutattam.
Nyüszögtem, meg sírtam, és sípoltam is.
Azt mondta a gazdi, hogy olyan hangokat adok ki mint a kedvenc sípoló játékom.
Viszont kárpótlásul, rengeteg jutifalatot kaptam!
Akkor sem volt jó séta, tényleg.
Aztán még meg is fejelte!
Egy lépcső tetején, kikötött valami rövid madzaggal, és azt mondta,
várjak amíg bemegy tejfölért, maradjak, mindjárt jön.
Mi az a tejföl?
Biztos finom, és biztos nekem veszi!
Szépen csendben maradtam, de hamar meg is járta.
Mehettünk haza.
Van hazafelé egy nagyon meredek árok, oda leszoktam menni.
Annyira meredek, hogy a végén mindig a gazdinak kell segíteni                            hogy visszatudjak jönni.
Most is szépen lementem, aztán valami nagyon rossz történt.
Valami fogságba ejtett!
Hiába húztam magam, hiába sírtam, nem eresztett.
Kétségbe esve néztem a gazdira, hogy segítsen!
Ő ember, módjára elkezdett valamit magyarázni, hogy ne jobbra, balra.
Nem értem ezek mit jelentenek!
Amikor útközben mondja akkor sem, csak a pórázból veszem,                                     hogy merre kell mennem.
Nem volt mit tennie, lejött értem.
Féltem nagyon hogy elesik, mert akkor biztos megharagudna rám.
Lejött, kiszabadított, nagy nehezen felmásztunk, és meg hálából          megnyalogattam a kezét,
és nagyon rendesen viselkedtem hazáig!
Ami pedig nem volt könnyű feladat, mert a saroknál két kutya is volt,
akiket szívem szerint jól megugattam volna.
Lehet, hogy jobban tettem, hogy befogtam, mert hatalmas jószágok voltak,           és az egyik még sántított is.
Itthon megkaptam a jó kis langyos tejcsimet, ez most elég is volt, sok falat után.
Aztán jött a nem annyira kedvenc program, fürdés.
Jól esett a meleg víz a lábaimnak, meg a pocimnak.
Azt mondta a gazdi, hogy nézzem meg a vizet, olyan lett, mintha cigánygyerek fürdött volna benne.
Aztán megfogta a pórázom, még egy séta lesz???
Nem, azt is vízbe rakta!
Szerintem összekever engem, meg a dolgaimat azzal ami a szekrényen               van egy átlátszó dobozban!
Azt mondta, hogy Ő Ubul a hal, az van állandóan vízben.
Ahhoz is szokott beszélni, persze kevesebbet mint hozzám.
Annak is ad kaját, de nem az enyémből ám!
Néha én is nézegetem, hogy mászkál a vízben, de hamar elunom,                        nem valami szórakoztató.
Megyek kipihenem ezt a reggeli sétát!