Ritkán fordul elő velem, hogy már sétálni sincs erőm.
Tegnap így jártam. Délután nagyon sokat játszottam, rohangásztam. Már a nyelvem is kilógott. A gazdi állandóan eldobálta a játékaimat, de cselesen ám. Amikor egyért elfutottam, másikat vett a kezébe, és amikor odaértem, akkor mutatta csak meg. Persze hogy kell nekem. Szerintem visszaél a vadász ösztöneimmel!!!! Elmehetne ő is érte, ha már eldobálta. Tudja, hogy a véremben van, hogy nekem azt meg kell fognom. Sőt még meg is morgom, ha elsőre nem sikerül! Már lógott a nyelvem is, erre azt mondta hogy igyak, az a tál is Fruzsié! Finom friss víz volt benne, ittam és folytattuk a játékot. Később a férfi gazdi útnak indult. Kinyitotta a nagy kaput, azt csak ő használja, mi kiférünk a kicsin is. Odaakartam menni elköszöni, de azt mondták:MARAD. De én akkor is el akarok köszöni! A kis gazdi szólt a nagynak, hogy keményebben szóljon rám! Ő is rám szólt hangosabban! Akkor is odaakarok menni, hát nem értik???? Nem értették meg. Gazdi szólt, hogy MARAD, nem hangosan, de keményen, és közben felemelte az ujját is! Erre leültem. Elkezdtem morogni, nyüszögni, hogy vegyék már észre, hogy csak köszönni akarok, nem kimenni. A férfi kiállt a kocsival, és visszajött elköszönni tőlem!!! Máskor mielőtt beszáll a kocsiba akkor tegye, és akkor nincs ilyen gond! Mi még mindig kint maradtunk, és szedtem össze az eldobált játékaimat. Nagyon elfáradtam, így amikor bementünk ledőltem a párnámra, és már aludtam is. Kicsit később szólt hogy menjünk sétálni, most nem akartam. Erőszakos tud lenni. Akkor legyen neki. Az utca feléig sem mentünk, én gyorsan elintéztem a nagydolgom, fordultam is vissza! A gazdi még ment volna tovább, de én nem akartam! Mentem én ma már annyit, hogy elkoptak a rövid kis lábacskáim. Megértette, visszajöttünk, újra gyorsan a párnámra feküdtem, és aludtam tovább. A gazdi is elaludt, később ébresztettem, mert még nem kaptam vacsorát. Nem is értette elsőre, hogy mit akarok. Ezért szépen leültem a tálam elé, és néztem. Na végre felfogta! Bevacsiztam és feküdtünk is le! Most meg már hajnalban kelt fel. Ki kísértem, hogy ne féljen, de nekem fura volt a nagy sötét. Azért egy gyors pisit leraktam. Már nem ijedek meg ha bemegy közben!! Tudom hogy csak a rongyért megy, hogy megtörölhesse a lábacskáimat. Arra meg már én szoktattam rá, hogy még kint a szőnyegen tegye. az jó puha nekem, és én addig kényelmesen ülök a hátsómon. Bent nem jó a kővőn csúszkáltam össze meg vissza. Tanulékony, én meg igyekszem jó oktató lenni!
