Egy kutya élete

Már az éjszaka is fura volt.
A gazdi nagyon nyugtalan volt, sokat forgott, rúgkapált.
Most már értem, hogy miért nem alhatok vele!!!!
Nem akar megrúgni, mert szeret.
Amikor felkelt, még a szokásosnál is korábban, feszült volt, éreztem rajta.
Pedig kedves volt, mint máskor, de én megérzem az ilyesmit.
Ma korábban mentünk sétálni is.
Azt mondta jobb ha megszokom, mert ha dolgozni megy, akkor ez lesz a szokás.
Ami még furább volt, hogy nem a futós pórázt rakta rám, hanem a rövidebb,          erősebb fajtát.
Mi jön még????
Elindultunk egy újabb ismeretlen úton.
Most én is próbára tettem.
Leraktam a bombámat egy másik kutyájáé mellé,
csak hogy megnézzem melyikünkét szedi fel???
Szeret, csak az enyémet szedte fel, és rakta zsebre!!!!
Mentünk mentünk, és csak nem akart árok az utunkba kerülni.
Egyszer csak úgy nézett ki, hogy vége az útnak.
Gazdi megjegyezte, hogy nem jó helyen járunk.
Ezt csak most veszi észre, hisz nincsenek árkok!!!!
Találtunk egy jó kis meredek ösvényt, lementünk ott, és nekem vigyáznom kellett,
hogy nehogy megrántsam a pórázt, mert fél hogy elesik.
Nagyon óvatos voltam.
Nem tudom mitől fél, van rajta húsi, megvédené!
Aztán jött a tortúra.
Megugatott egy kutya, én meg persze vissza.
Akkor megemelt úgy a nyakamnál fogva hogy az első lábaim elhagyták a talajt.
Ettől ijedtemben elhallgattam.
Erre megdicsért.
Legközelebb megint ez jött, felfelé húzta a pórázt, alig kaptam levegőt,                      naná hogy befogtam.
Azt mondta, hogy lehet hogy ez kegyetlennek tűnik,                                                       de nem akarja hogy utáljanak engem.
Ki utálna, és miért???
Kutya vagyok, így kommunikálok.
Szerinte egy okos ember javasolta ezt!
Szerintem nem lehet valami okos!!!!
Jött egy idegen nő, és szólt, hogy hagyjon ugatni, mert gondolom megsajnált.
Olyan hangon válaszolt neki, hogy NEM, hogy még én is berezeltem,
pedig nem csináltam semmi rosszat.
A nő meg még ezek után is beszélt!!
Nem is értem, én jól viselkedtem volna a helyében.
Erre a gazdi közölte vele, hogy ne avatkozzon bele a gyerek nevelésbe!
A gyerek én vagyok????
Kikérem magamnak, mert én már nagy-kislány vagyok, nem gyerek.
Utána már nem ugattam, és mentünk is szépen, jól megdicsért,                                meg kaptam jutifalatokat is.
Gondoltam hogy akkor most újabb próba elé állítom.
Raktam még egy bombát, na most mit csinál????
Eddig mindig csak egyet produkáltam, most sikerült kettőt is!
Fogott egy másik zacskót, és felszedte ezt is.
Jó nagy gyűjteménye lenne, ha nem figyeltem volna ki,
hogy annál a nagy fura szagú, sötét, fedeles valaminél megválik tőle.
Akkor minek szedi össze????
Hazaértünk, még majdnem sötét volt, ettünk.
Együtt reggelizünk, csak ő a konyhában, én meg az előszobában egy szőnyegen.
Persze az nem igazság, hogy én sokkal kevesebbet kapok.
Aztán készülődni kezdett.
Nem tetszett, mert nem a megszokott kutyasétáltató ruhát szedte össze.
Valami fényes, vékony, de nagyon kellemes anyagot rázogatott.
Segítettem neki.
Visított!
Fruzsi ez az ucsó ép harisnya nadrágom, ha szétszeded, kitekerem a nyakad!
Nem tudom mit jelent, de ijesztő volt a hangsúlya, elengedtem volna,
de az a valami nem engedett el engem.
Beleakadt a körmöm, elakartam szaladni, de nem tudtam.
Felkapott, és kiszabadított.
Ez lenne a nyaktekerés, mert ez nem is volt rossz.
Azt mondta nem történ nagy galiba, majd a talpa alá rakja a lukas részt!
Bánom is én, de soha többé nem nyúlok érte, mert megfogott!
Megint fürdött felöltözött, meg valami fura szaga lett, nem jó kis kutya szag!
Lehajolt hozzám, és azt mondta, hogy ő most elmegy,
dolga van, én meg itt maradok, és jó legyek.
Hapciztam a szagától, nem tetszett, persze a nagy lendülettől meg felborultam.
Kinevettek.
Elment, én meg nyüszögtem egy sort, mert engem nem vitt magával.
Gergő kiengedett mert szépen megkapartam az ajtót, hogy kiengedjen.
Megérti!!!
Kint körbe néztem de sehol sem volt a gazdi, tényleg elment.
Erre megint megkapartam az ajtót, és beengedett a fiú.
Azt mondta, hogy ezt ne csináljam, mert ronda lesz az ajtó!!!
Akkor hogyan tudassam ha közlekedni akarok???
Nem tudok kopogni.
Jó sokat kellett várnom amíg hazajött a gazdi, de szépen feküdtem a párnán,
és nem rendetlenkedtem.
Megjött végre, neki nem ugattam, annyira örültem hogy itt van végre.
Fura volt, nem velem kezdett foglalkozni, hanem a szatyor tartalmával.
Aztán még át is öltözött, az itthoni jó-szagú gúnyába.
Amikor ezek megvoltak, akkor fogott csak meg.
Addig mesélt, hogy hol volt, és mit intézett.
Nem értem amit mond, de olyan jó megnyugtató a hangja.
Aztán lejött a fiú is, neki is elmondta ezeket, én meg visszamentem a szobába,
mert már hallottam, és végre mindenki itthon van, aludhatok biztonságban.