Egy kutya élete

Sajnos nekem is le kell tennem bizonyos kiváltságokról.
Az ágyra már nem is próbálok felmenni, mert csak fáraszt. Olyan rossz hogy végre befészkelem magam, erre mindig jön valaki és leparancsol. Meguntam.                      Nagyon időm sincs rá! Reggel korán kelés van, nem tud aludni a gazdi. Kimegyünk nekem pisi, neki valami fekete lötty, meg az a füstölgő akármi. Ilyenkor mindig megijedtem egy kicsit, mert amíg én vizsgálgattam az éjszakai nyomokat, ő szépen eltűnt. A gazdim sosem hagyott kint, egyedül!!!! Viszont mindig visszajön, aztán jön a lábtörlés. Az is jó móka ám. Legalább is a gazdi jókat vigyorog. Mert nem úgy ülök mint általában kéne, hanem szép kis gömbölyű fenekemen. Az első mancsaimnál nincs is gond. Na de amikor kihúzza alólam a hátsókat gurulok jobbra, meg balra. Ő meg nevet ezen. Nem tudom mi olyan nevetséges ebben??? Egyáltalán minek kell naponta többször is lábat törölni, amikor reggel megmostuk???? Tegnap az egész napot kint töltöttem. Nagyon élveztem, hogy szabadon póráz nélkül mászkáltam a fűben. Sőt valaki kijött mindig hozzám, és dobálta a kedvenc játékaimat. Persze ők azt várták, hogy eldobálják, én meg összeszedem.    Hát nem.  Szépen begyűjtöttem őket magam mellé, és rágtam a kedvenc szép színűmet. Az olyan mint az a nagy fényes folt fent az égen, ami meleget ad. Van egy új kedvencem is, kötél, de pont nekem való méret. Azt mondtam már hogy itt mindenki engem fotóz??? Teljesen érthető, hisz gyönyörű vagyok. A jó-szagú lány egész délután fotózott, azt mondta a többivel együtt elküldi a gazdimnak, hogy lássa jól vagyok, és szép is!   Délután a fiatalok elmentek autóval, nem akartam beszállni. az tetszett, hogy odajöttek hozzám is elköszönni! Szépen leültem a gazdi mellé, és ott vártam hogy becsukják a kaput maguk után. A gazdi felemelte a mellső mancsomat, és integetett vele! Nemsokára mi is elindultunk a magunk sétájára. Ezt nagyon szeretem. Mindig másfelé megyünk, így sok adatott tudok összegyűjteni az orrommal. Ja, és rengeteg árok van, imádom! Megint jó nagyot sétáltunk, aztán bementünk egy elkerített helyre, ahol sok sok kő volt.        Viszont nem volt szabad felmászni rájuk! Ezt nem igazán értettem, mert akkor minek rakták ide őket???? A gazdi azt mondta, hogy ez temető, és itt rendesen kell viselkedni! Mindig úgy viselkedek, miről beszél? Volt egy külön hely, ahol ő is füvet tépkedett, biztos neki is jót tesz!  Az látszik, hogy én okosabb vagyok, mert ha fáj a pocim akkor szoktam csak rágni, de ő nem vette a szájába, így nem fog segíteni!      Aztán indulás hazafelé. Megint volt egy kis értetlenkedés. Elvégeztem a nagydolgom, aztán mint jól nevelt kutya rákapartam, és indultam volna tovább. Nem engedte, összeszedte egy zacskóval, majd zsebre tette!!!!! Elviszi emlékbe??? Nem értem az embereket! Volt egy hatalmas tér, ott egy kicsit levett a pórázról, jaj de szuper volt! Akkorát futottam, mint egy nagy állat! Annyira messze mentem, hogy alig láttam már. Amikor hívott szépen visszarohantam hozzá! Remélem akkor máskor is elenged. Megismerkedtem egy kölyök kutyával, Először jól megugattam, mert azt hittem hogy felnőtt, akkora volt! Aztán kiderült hogy valami arany kutya, és azért ekkora. Volt egy másik is, aki nagyon sírt utánam. Egy puccosra vágott valami, nevetséges volt. Minek csinál valaki ilyet magából?? Oda sem néztem, ez szégyene a fajtánknak, nekem hiába sírt nyüszögött, nem hatott meg. Itthon megkaptam a jól megérdemelt vacsimat, és utána tévézés. Ami engem egy kissé zavart, mert állandóan sírtak, ugattak a dobozban, de nem volt ott másik kutya, akkor ki teszi ezt???  A gazdi úgy hasalt az ágyra, hogy közben tudja a fülem vakarászni,  megnyugodtam és elaludtam.                                                     Szép az élet, várom hogy ma merre megyünk, mit fedezünk fel megint????