Egy kutya élete

Az esti száraz kajának van hátulütője is. A pocimban rengeteg gáz keletkezik tőle, én meg szépen sunyiban kiengedem őket. Még jó, hogy nyitott ablaknál alszunk!!! Gazdi panaszkodik, hogy megölöm, akkor mit szóljak én, nekem sokkal érzékenyebb az orrom mint neki? Egyébként is ő…

Mármint azt, hogy mi az a sokára hazajövés!!!!! Na ez amit soha többé nem akarok! Csak vártam, és vártam, és még mindig nem jött, pedig már nagyon rég sötét van, és túl vagyunk a sétaidőn, na meg a vacsi időn is. Nekem már aludnom kéne ilyenkor, és a gazdi még mindig sehol…

A héten jött egy nagy ember, nem engedtem be, jól megugattam! Írt valamit, aztán megint jött amikor a gazdi már itthon volt. Szépen irányítva lettem, hogy ne bántsam, meg is tettem. Ha a gazdi elhiszi, hogy én vagyok a házőrzők gyöngye, akkor én is hajlandó vagyok úgy viselkedni.…

A hét első munkanapján séta közben találtunk egy jó kis játszóteret! Nagy fűszagú kockák voltak. Gazdi kitalálta, hogy szépen kerülgetve sétáljunk közöttük. Ezt kétszer, utána meg hosszú pórázon, és messziről jött mellettem. Nagyon ügyes voltam, mint mindig. /Egyébként…